Az elsÅ‘ Telemundos alkotás amihez szerencsém volt, és valljuk be, az elsÅ‘ benyomás a legfontosabb. Itt pedig jól teljesítettek…  A történet egész egyszerűen lehengerlÅ‘ volt, a ’60as évek ábrázolása pedig még különlegesebbé tette az egészet. A fÅ‘hÅ‘snÅ‘ – Maritza Rodriguez – karaktere volt a legmeglepÅ‘bb, addig általában szerény és alázatos hÅ‘snÅ‘khöz volt dolgom, erre berobbant a képernyÅ‘re Barbara, aki szembeszállva apjával beleszeret egy elítélbe, akit Francisco Gattorno oly szimpatikusan személyesített meg.

Mégis, Maritza bármennyire is jól alakította a szerepét, nem tudtál nem drukkolni a Catherine Siachoque által játszott Micaelának. Az ő karaktere volt az egyik legjobb főgonosz aki magyar képernyőn megjelent. Tökéletesen érthető indokokal tette azt amit, noha ez nem jelenti azt hogy minden bűne megbocsátást nyerhet a múltja miatt. Mégis, azok a szenvedések amiket az utolsó részekben elszenvedett, felértek minden kínzással amit csak egy nő elviselhet. Történt ugyanis, hogy szeretője és cinkostársa Santos (Rolando Tarajano), miután családik a nőben, bosszú gyanánt kikötözi őt, és mindenféle koldust hív hozzá, akik megerőszakolják. És mindez hosszú heteken keresztül. Azokban a jelenetekben még a szemeim is könnybe lábadtak, annyira sajnáltam Micaelát amiért ezeken a tortúrákon keresztül kell mennie. Catherine játéka pedig zseniális volt, nemcsoda hogy máig ő a Telemundo egyik legékesebben ragyogó csillaga.Sajnos a magyar premiert nem követték annyian, mint amekkora nézettséget megérdemelt volna a novella. A Királyi Televízión volt látható, a délelőtti órákban. Én mégis hálás vagyok hogy láthattam ezt a csodálatos novellát, amihez foghatót máig ritkán látni a képernyőn. Tökéletes történet, profi színészek előadásában. Felesleges nyújtások és karakterek nélkül, amikben remekül megfért egymás mellett a romantika és a kaland, az akció és a humor, és minden jelenet arra sarkallt hogy várd a következő epizódot. Telemundo, köszönöm!